Nem eszem kenyeret. Nem szeretem. Mindenféle péksüteményt szeretek, de a kenyér valahogy olyan semmilyen. Nem is magamnak sütöttem ezt a kenyeret, hanem azért, hogy a közel 1 éves, és lassan mindenevő kisfiamnak ne kelljen az adalékanyagokkal telinyomott bolti verziót ennie. Ő most evett kenyeret életében először, és ízlett neki a végeredmény. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy nála aztán nem nehéz sikereket elérni, ha kajáról van szó. Szerencsére!
A recept az Élvezetes egészség (Bio ételek szakácskönyve) című könyvből származik. Én annyit módosítottam, hogy a mennyiségeket megfeleztem, és a szezámmagot egyelőre kihagytam belőle.
.jpg)
Házikenyér
Hozzávalók (egy kb 70 dekás veknihez):
- 1,5 - 2 dl víz
- 1 ek olívaolaj
- 1 kiskanál bio nádcukor
- 1 kiskanál tengeri só
- 1,5 ek zabkorpa
- 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 10 dkg tönkölyliszt
- 1 csomag szárított élesztő
Elkészítés:
Az élesztőt 1 dl meglangyosított, cukros vízben felfuttattam. A liszteket összekevertem a többi hozzávalóval, hozzáöntöttem az élesztős vizet és a maradék langyos vizet is. Az egészet kézzel összegyúrtam és dagasztottam. (Géppel szoktam dagasztani, de sajnos a neten rendelt új kézimixerem ezidáig még nem érkezett meg.) Amikor elég hólyagos lett a tészta, lefedtem, és meleg helyen (radiátoron) kb 2 órát pihentettem. Az idő leteltével újra átgyurmáztam a tésztát, és egy sütőpapírral bélelt "vekni"-formába tettem. A tetejét 2-3szor bevagdaltam - a könyv azt írja, hogy erre azért van szükség, hogy egyenletesen jöjjön fel a tészta sütéskor.
Forró sütőbe toltam, 200 fokon 40 percig sütöttem.
Tippek:
- A könyv szerint a sütőt maximális fokozatra melegítsük elő, a kenyeret pár percig ezen a hőn süssük, majd mérsékeljük a lángot 200 fokra. Így fog ropogós kérget kapni a kenyerünk. (Én nem így csináltam, mert nem szerettem volna, ha annyira ropogós lesz a kenyerem héja.)
- Rozslisztet is használhatunk tönkölyliszt helyett, így rozsos kenyeret kapunk.
